Horizontális napórával találkozhatunk a legtöbbször kertekben, parkokban és köztereken. Gyakran egy szép alapzaton bronz számlappal és árnyékvetővel. Ebbe a csoportba tartoznak az "ember napórák", vagyis az analemmatikus napórák is, melyek sok városunkban megtalálhatók és aktív részvételre készteti a szemlélőt, ha kíváncsi az időre.

Vízszintes napóra pólusra mutató pólosz árnyékvetővel:

Az egyik legelterjedtebb napóra típus. A számlap beosztása nem egyenletes, mint az ekvatoriális napóráé, az óravonalak szerkesztése tehát nem olyan egyszerű. A szerkesztésre többféle módszer is létezik, vetítéses módszer illetve szerkesztéses módszer.

Vízszintes analemmatikus napóra gnómon árnyékvetővel:

Amikor egy vízszintes síkra merőlegesen rögzítet árnyékvető - gnómon - árnyékát figyelemmel kísérjük, és felső végének helyzetét megjelöljük a vízszintes síkon, mindennap pontosan a középidő szerinti déli 12 órakor, azt tapasztaljuk, hogy az árnyékvégek helyzetei az év folyamán egy nyolcashoz hasonlító alakot rajzolnak ki. Tehát a deleléskori helyzet egy képzeletbeli középvonaltól hol keletre, hol nyugatra esik, és szigorúan véve csak négy alkalommal metszi ezt a középvonalat pont 12 órakor. Ennek a nyolcas alakú görbének analemma a neve. Az analemma nem más mint az időegyenlet grafikus ábrázolásának egyik módja.

Az analemmatikus napórák egyik változatánál, ahol rögzített gnómont alkalmaznak, minden órajelet egy-egy ilyen analemma nyolcassal jelölnek ki. A másik esetben az órajelek ellipszis alakban helyezkednek el, és az ellipszis rövid tengelyén, egy úgynevezett dátumlécen, a dátumnak megfelelő pontjára kell a függőleges gnómont állítani, és így olvasható le az árnyék által mutatott idő. Kedvelt típusa ennek a napórafajtának az ember vagy humán napóra, ahol a gnómón helyet az időre kíváncsi ember áll a dátumvonal megfelelő pontjára és a saját árnyéka jelöli ki az időt.