A Solare obeliszk kezdeti sorsát  id.Plinius (Kr.u. 23-79)  Historia Naturalis XXXVI. 64-73. latin

nyelv? munkájából ismerjük. Eszerint a Kr.e. VI. századból származó obeliszket  Augustus császár az egyiptomi Heliopolisból hozatta Rómába és állíttatta fel a Campus Martiuson (Mars mez?n) oly módon, hogy az obeliszk árnyékának változó hosszúságát  egy kikövezett sávon fémlemezekkel megjelölhessék. 

E megjegyzésb?l kés?bb többen arra következtettek,  hogy  az  obeliszk  tulajdonképpen  egy  napóra árnyékvet?jeként szolgált, és elterjedt az a nézet is, hogy az obeliszk árnyéka Augustus császárnak az ?szi napéjegyenl?ségkor esedékes születésnapján az Ara Pacisra (Béke oltárára) esett.  Különösen meger?södött  ez a vélekedés akkor, amikor Edmund Buchner a terület 1970-es években történt ásatásakor megtalálta  az  eredeti,  jelölésekkel  ellátott  délvonal  darabjait,  és  maga  is publikálta a napóra egy lehetséges tervrajzát.

E tervrajzot megvizsgálva úgy találtuk, hogy a feltüntetett napéjegyenl?ségi vonal kb. 10 méterrel eltér az Ara Pacis feltételezett  helyét?l,  ezért  az  árnyék  a  megadott  id?ben nem eshetett az Ara Pacisra.  id.Plinius a 73. bekezdésben maga is utal bizonyos eltérésre, ez azonban véleményünk szerint nem az Ara Pacisra, hanem a délvonalra vonatkozik. Magyarra lefordítva és értelmezve  id.Plinius vonatkozó írását  azt  találtuk,  hogy abban nincs  szó horológiumról  illetve napóráról, a leírás viszont tökéletesen illik egy délvonalra, az eltérésre utaló megjegyzés pedig az árnyék helyzete és a korábbi jelölések közötti különbségekre utal. id.Plinius munkájában nincs szó az Ara Pacisról sem.